Szombaton belefutottunk Reykjavik egyik legnagyobb kulturális fesztiváljába - koncertek, kiállítások, performanszok egész nap, a város minden pontján. Elsőre azt hittük, hogy ez valamilyen integrációs fesztivál: a közönség tele volt fogyatékkal élőkkel, a program pedig olyan eseményekkel, mint jelnyelven tolmácsolt koncert, refugee-fotokiállítás, vagy aktivista városvezetés.

Pedig a "Menningarnótt" nem más, mint akármelyik kulturális fesztivál Budapesten. Csak épp annyi a különbség, hogy Izlandon integráltan nőnek fel a gyerekek és ez a társadalom felépítésén, a mindennapokban is meglátszik.

A legjobban a fiatal, laza anyukákért és szexi apukákért vagyunk oda. Mintha minden utcabál, bevásárlás, gaypride egyben családi program is lenne.

 Az izlandi szülők a nevelésben is nagyon lazák. Van egy mondás, hogy ha egy izlandi gyerek túléli a 15. életévét, akkor már semmi nem pusztíthatja el.

 8-10 éves fiúk deszkáznak egy külvárosi kikötőben.